M. K. vagyok. (név és cím a szerkesztőségben) 6 éves a kisfiam. Tavasszal iskolába kell iratnom. Államiba semmiképp nem szeretném, több okból kifolyólag. Pl. az államiban a leadandó anyagot figyelik és nem a gyerekemet. Nekem furcsa és tűrhetetlen, hogy osztályonként 2-3 gyerek felel meg a tanulmányi előírásoknak. Miért középszerű és kullogó az osztály többsége? Valami baj van a hozzáállással, a módszerrel? Szerintem, lehet, hogy épp fordítva csinálunk mindent mint kellene. Mára már kiderült, hogy milyen nagy arányban fordulnak el az olvasástól, írástól, önkifejezéstől a gyerekek, mert el veszik a kedvét a legelején. Teljesen másként kell tekinteni a gyerekre akkor, ha a lényét megérteni és a fejlődését segíteni akarjuk. Tudni kell, hogy az egészséges gyermek értelmi fejlődésre a motorikus mozgás fejlesztésével lehet hatni. Ezt a gyógypedagógusok mind jól tudják! És akármennyire nevetségesen hangzik,ennek a kötés, horgolás a legjobb módszere! Tehát, nem az értelmen keresztül hatunk, hanem a kézmozgatásán keresztül.
Egy másik nyilvánvaló példa, és ezért sem akarom államiba iratni a gyermekemet: azokra az ismeretekre amiket a gyerekemnek kell átadniuk jórészben nincs is szüksége. Főleg, nem ilyen gyors tempójú elsajátítással. Ettől én magam is elszaladnék, hát még a gyermek! Szerencsére, engem a Csíky Marica néni és a Tóth Ági néni tanított alsótagozatban a 70-es évek végén. Nekik köszönhetem, hogy ma is törekszem az olvasmányaimat igényesen kiválasztani. Miközben 4 nyelvet beszélek és a környezetvédelmi hátteremmel a félvilágot bejártam. Mozgásművészet tanulása után, most a kultúra ápolásával foglalkozhatok főállásban.