tamasiwaldorfiskola
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Vendégeink száma
Indulás: 2005-05-26
 
Hírek
 
Linkek
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
A waldorf-pedagógiáról
A waldorf-pedagógiáról : Szabó Sándor gitárművész: ZENETANÍTÁS WALDORF MÓDON?

Szabó Sándor gitárművész: ZENETANÍTÁS WALDORF MÓDON?

  2006.06.28. 09:56

8 év állami zeneiskolai keretek között történő tanításom, és a Waldorf-iskolában eltöltött egy egész év után olyan élmények és tapasztalatok birtokába jutottam, amelyeket úgy érzem, sürgősen meg kell osztanom minden érintett emberrel.

ZENETANÍTÁS WALDORF MÓDON?

A címbe nem véletlenül került kérdőjel. Sok-sok év magán és állami zeneiskolai tanítás után egyszer csak felmerült bennem annak a kérdése, hogy lehetséges-e a zene hatékony tanítása olyan keretek között, ami teljesen kihasználja azt a pedagógiai attitűdöt és hátteret, ami egy Waldorf-iskolában adott.

8 év állami zeneiskolai keretek között történő tanításom, és a Waldorf-iskolában eltöltött egy egész év után olyan élmények és tapasztalatok birtokába jutottam, amelyeket úgy érzem, sürgősen meg kell osztanom minden érintett emberrel.

A legszembetűnőbb különbségek már tavaly, 2004-ben is nyilvánvalóak voltak, azonban az új, 2005/2006-os tanév elején olyan mértékben bizonyosodtak be, hogy elhatároztam, leírom őket. Szeretném elmondani, miket tapasztaltam a hagyományos állami zeneiskolába járó gyerekek tanítása során.

- A felvételi volt az első, amikor először találkozhattam a gyermekkel és a szülők valamelyikével. Szinte minden esetben azt éreztem, mintha a szülő jobban szeretne gitározni, mint a gyereke. Ezt igyekeztem is mielőbb letisztázni a gyerekkel is, és a szülővel is. El akartam kerülni azt a rossz gyakorlatot, miszerint a szülő elég erőszakosan beíratja a gyerekét a zeneiskolába, azzal a hátsó szándékkal, hogy addig sem csavarog, addig sincs rossz társaságnak kitéve, stb.

Miután a gyerek alkalmasnak tűnt a zenei képzésre, elmagyaráztam neki, hogy csak úgy jutunk valamire, ha rendszeresen és szorgalommal gyakorolja a hangszert és megtanulja mindazt, amit kérek tőle. Felvilágosítottam arról, hogy itt osztályzás van, félévenként kötelező vizsga és kötelező hangverseny van, nem beszélve a kötelező szolfézsről, ami elkerülehetetlen. A következő órán már csak a rezignált és kissé megszeppent növendékkel találkozhattam.

Az első órákon az esetek 80%-ban igen zárkózottnak tűntek az ifjú növendékek. Hetekbe telt, amíg olyan szintre jutott a kapcsolatunk, hogy oldottabbá, nyitottabbá váltak, és elkezdhettük az igazi munkát. Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy én nem vagyok olyan, mint a matek- vagy a földrajztanár. Én nem fogom mindig azt kérdezni, amit éppen nem tudnak. Sokszor kellett emlékeztetnem őket arra, hogy a zeneórán a legrejtettebb és legszemélyesebb belső tulajdonságaikra lesz szükség, a lelkükön keresztül működik minden, ezért azt szeretném, ha nem tekintenének a többi tárgyat tanítókhoz hasonló szigorú tanárnak, miközben persze ezen az órán is keményen kell dolgoznunk.

A gyerekek hamar megkedveltek és bizalommal voltak felém, azonban nem tudták megszokni a kötelező szolfézst, amin legtöbbször semmi olyat nem tanítottak velük, ami a hangszeres játék tanulását támogatta volna. Én már akkor úgy próbáltam őket kimenteni, hogy zeneirodalomra írattam be őket, ahol könnyebben tanulható lexikális anyagot kellett tanulniuk, a legfontosabb zeneelméleti dolgokat pedig a gitárórán én magam tanítottam meg nekik.

Volt olyan, egyébként igen tehetséges szorgalmas tanítványom, aki annyira utálta a szolfézst vagy/és a tanárt, hogy végleg kiiratkozott a gitárról, és abbahagyta a további tanulást. Mindig eszembe jut mindkettőnk felesleges energiapazarlása, ő is dolgozott 5 évig, én is dolgoztam rajta 5 évig, és végülis a szolfézs eldöntötte a befektetet energia és munka sorsát…. (Egy évvel később ez e gyerek magántanítványként visszakerült hozzám és saját magát is felülmúló fejlődést mutatva azóta is jár hozzám.)

A vizsgákra való készülés gyakorlatilag felőrölte az idegeiket, hiszen a hangszert, amit valamennyire szerettek, még abból is vizsgázniuk kellett. Külön szenvedést okozott néhányuknak a kötelező hangverseny, ahol 1-2 darabot a szülők és a többiek előtt elő kellett adni a színpadon minden félév végén. Akadt olyan gyerekem is, aki minden órán ott volt, viszonylag szorgalmas volt és haladt is előre, azonban a vizsgákat és a hangversenyeket mindig igyekezett elsumákolni. Amikor nem sikerült ez neki, akkor pedig leblokkolt, és képtelen volt megnyitni magát annyira, hogy egy dalt eljátsszon. Volt gyerek, aki az izgalomtól elájult, mert nem bírta a stresszt. Persze kis számban akadtak gyerekek, akikben az exhibicionizmus kellő mértékű volt ahhoz, hogy a megnyilatkozást egyenesen élvezzék is.

Mindezek a tapasztalatok arra a következtetésre juttattak, hogy az állami iskolában, az úgynevezett „oktatási intézményben” nem lehet a lélek finom rezdülésein alapuló művészetet versenyistállószerűen, állandó stresszben és versengésben hatékonyan oktatni. A legtöbb embernek szüksége van a muzsikára. A legtöbb emberrel lehetséges megtanítani a zenét olyan alapvető fokon, hogy az a saját egyszerű önkifejezésévé válhassék mindenféle gátlások nélkül. A gátlások pedig az iskolában kezdenek kiépülni a fent leírt körülmények között. Akadnak kivételes idegrendszerű gyerekek, (az úgynevezett kivételes tehetségek…) akik képesek előírásszerűen végigcsinálni mindent, azonban valamit végérvényesen elvesztenek eközben. Az érzékenységüket. Ha a zene csak kötelezően előírt és behajtott lélektelen gyakorlás által, hideg információk és mozdulatok összeségeként marad meg bennük, akkor legfeljebb „idomításnak” nevezhető az, amivel ezt elérték. Lehet belőlük akár nagy művész is ilyen módon, azonban a módszer eltávolítja, és rossz irányba misztifikálja a zenét a kevésbé „ellenálló” gyerekek körében.

A művészvilágban gyakran találni idegileg gyenge, kiegyensúlyozatlan, depressziós, az egóját kezelni nem tudó, kiszámíthatatlanul és szélsőségesen reagáló művészeket, akik mindezt a „mellékhatást” még az iskolapadokban szedték fel a versenyszerű, nagyon kemény oktatás ideje alatt. Amikor ilyenekről beszélnek, sokszor azt is mondják, hogy amikor tanulni kezdett még normális volt….

A hangszertanulásról én azt gondolom, hogy csak akkor lehet bármilyen szintet is elérni benne, ha azt szeretettel és kíváncsisággal csinálja valaki. Ezt a hagyományos oktatás nem veszi figyelembe, csak az előírt eredményeket látja és követeli. Aki nem felel meg, az akár utálhatja is. Kodály álma – „A zene mindenkié” – sajnos egyre távolodni látszik. A zene elsősorban azért nem lehet mindenkié, mert minden más gyakorlati tárgyhoz hasonló követelményrendszerbe, és sémákba burkolva tanítják. Ami jól működik a matematika-oktatásban, az sosem fog jól működni a zeneoktatásban. Már csak azért sem, mert az agynak éppen ellenkező féltekéje foglalkozik a zenei élményekkel, mint a matematikai műveletekkel.

Az iskolákban nincs semmilyen tárgy, ami közvetlenül az ember „lelkét” venné kezelésbe, bár ilyen lehetne a rajz és a zene, vagy bármilyen művészet. De az ilyen tárgyakat inkább racionális síkon oktatják. A finom lelkű érzékeny ember ideája kifejezetten káros a mai társadalomban, mert azt mondják, hogy nem tud felkészülni az élet által tartogatott hétköznapi konfliktusok kezelésére, és nem állja meg a helyét, stb. A társadalmi problémák, és globálisabban a civilizáció összes problémája itt keresendő, azaz túl sok az érzéketlen, érzelmi és spirituális intelligenciával nem kellő mértékben rendelkező ember. A mai világ csak a racionális intelligenciát preferálja és ismeri el, azaz csak „megfelelően képzett tenyészegyedeket” tud alkalmazni. (Lásd IQ tesztek…)

Ezekután végre szeretném üdítő élményeimet is megosztani a Waldorf iskolában tanított gyerekekről. A tapasztalataim természetesen nem minden területre általánosak, mivel én csak gitárt tanítok nekik. Az első évben nem mertem következtetéseket levonni a tapasztalataimból, azonban mostmár bátran leírom őket.

Mindenekelőtt a Waldorf-iskolába járó gyerekek „igazi gyerekek”, azaz nem „sérültek” oly mértékben, mint a nem Waldorfba járók. A sérülés itt számomra azt jelenti, hogy túlságosan korán beavatták a felnőtt, „eleve sérült” világba.

Nyitottak és nem félénkek, nem tűnnek zárkózottnak, többször mosolyognak, és többet, annak ellenére, hogy itt is akad néhány problémásabb gyerek. Kifejezetten kedélyesebbek.

Lényegesen kíváncsibbak, mint a nem Waldorfosok, legalábbis a zene területén ezt tapasztaltam.

Gyakorlatilag azonnal baráti kontaktusba tudtam velük kerülni, ami nagymértékben segített abban, hogy a kezdeti nehézségeiket (kézmozgás, hangok megtanulása, stb.) együtt legyőzzük.

A szülők hozzáállása valamelyest több gondoskodást és érdeklődést mutat, és ők is kedvesebbek, kedélyesebbek.

A zeneoktatásban a verseny, bár pedagógiailag hasznos tud lenni, nem mindig tesz jót a gyerekeknek. Az egymás előtti megmutatkozás azonban nagyon fontos, és ezzel olyan gátlásaikat is le tudnak vetkőzni, amit egyébként nem tudnának. Erre eszeltem ki azt, hogy minden félévben meghirdetek egy zenélő délutánt, ahol minden gitárt tanuló gyerek eljöhet, eljátszhat egy-két darabot, ahová meghívhatja a szüleit vagy barátait. Nagyon fontos az, hogy ez nem kötelező számukra. Csupán az, hogy ez mindössze egy lehetőség és nincsenek kötelezve, máris szabadságérzetet ad nekik, amikoris ők maguk dönthetik el, hogy részt vesznek-e, vagy sem. Minden következmény nélkül mondhatnak nemet rá. Az elején akadt néhány gyerek, aki azt mondta, hogy ő nem szeretne részt venni, mert fél, hogy nem sikerül. Mondtam neki, hogy megértem a döntését, semmi baj nincs ezzel. Két nap múlva jött, és megkérdezte, hogy kik lesznek még ott, különösen az általa ismert társairól érdeklődött, amire én habozás nélkül azt válaszoltam, hogy természetesen ők ott lesznek. Erre azonnal ő is igent mondott…. Így a végén minden gyerek fellépett, és nagy-nagy örömmel várták, hogy megmutathassák, mit tudnak.

Sok gyerek fél attól, hogy eltéveszti a zenét. Kezdettől arra nevelem őket, hogy az eltévesztett zene is zene, és az is jó, és az eltévesztett zene nagyon emberi, mert csak az ember tud zenélni, és csak ő tud téveszteni is. Úgy tűnik, ezt megértik és elfogadják. Én magam soha nem szólok azért, ha eltévesztik, csupán azért, hogy ne építsek gátlást bennük. De közben azt is igyekszem tudatosítani bennük, hogy ha hiba nélkül sikerül eljátszani, az a legnagyszerűbb eredmény.

Nagyon nagy hatást gyakorol rám minden nap az a környezet, ahol tartózkodnak és tanulnak, és ahol én magam is taníthatok. Akár a gyönyörű parkba tekintek ki, akár az osztályterembe lépve, azonnal az „otthon” hangulata csap meg. Az állami iskolákban azonban az „intézmény” hangulata járta át minden gyerek és az én porcikáimat is.

Mindezen tapasztalatok birtokában elhatároztam, hogy megpróbálok egy olyan módszertant kialakítani a gitároktatásban, ami nagyon jól belesimul a Waldorf-szellemiségébe, és egy odaillő, hatékony alternatívát jelenthet a magyar zeneoktatásban, ha erre kellő támogatást kapok továbbra is.

Vác, 2005. október 16. Szabó Sándor gitárművész

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre