tamasiwaldorfiskola
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Vendégeink száma
Indulás: 2005-05-26
 
Hírek
 
Linkek
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
A waldorf-pedagógiáról
A waldorf-pedagógiáról : A pedagógiai koncepció alapvonásai

A pedagógiai koncepció alapvonásai

  2006.06.28. 10:56

A Steiner által alapított Waldorf-iskola 12 évfolyamos egységes iskola, amelyben nem történik értelmi képességek alapján való elkülönítés. Felfogása szerint ugyanis a gyermeki személyiség optimális fejlődése csak így valósul meg. Mindenki egyedi, csak rá jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, az iskola feladata ezeknek a minél teljesebb kibontakoztatása. A Waldorf-iskola nem ad állami érettségit, ezért az arra törekvő fiatalok számára a 12+1. év az érettségire való felkészülést szolgálja.

A pedagógiai koncepció alapvonásai

A Steiner által alapított Waldorf-iskola 12 évfolyamos egységes iskola, amelyben nem történik értelmi képességek alapján való elkülönítés. Felfogása szerint ugyanis a gyermeki személyiség optimális fejlődése csak így valósul meg. Mindenki egyedi, csak rá jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, az iskola feladata ezeknek a minél teljesebb kibontakoztatása. A Waldorf-iskola nem ad állami érettségit, ezért az arra törekvő fiatalok számára a 12+1. év az érettségire való felkészülést szolgálja.
A Waldorf-iskolák a szülők-tanárok-tanulók együttműködésére alapozva, legtöbbször egyesületi formában működnek. A 12 évfolyamos iskolához általában óvoda és néha gyógypedagógiai intézet is kapcsolódik. A fenntartás költségeit a szülők által befizetett differenciált tandíj, esetleg állami támogatás fedezi. Az iskolák irányítását a szülői és tanári testület kollegiális alapon végzi. A legfőbb fórum a hetente megtartott, a lényeges szervezeti, de elsősorban pedagógiai-pszichológiai, aktuális nevelési kérdésekkel foglalkozó tanári konferencia, ami egyben a továbbképzés egyik legfőbb formája.
Az iskolai nevelés legfontosabb személyisége az osztálytanító, aki az 1-8. osztályig a napi fő oktatási időben (a reggel első 2-3 órája) a fő tárgyakat tanítja, így nyolc éven át naponta hosszú időt tölt együtt diákjaival. Ez nem csupán a gyermek-tanító, hanem a tanulók egymás közötti kapcsolatára is nagy hatással van. Az állandóság, ismétlődés, a biztonságot nyújtó viszonyulási lehetőségek gyakorlása nagymértékben elősegíti a Waldorf-iskolákra jellemző bensőséges, családias osztály- és iskolai légkör kialakulását. Az osztálytanító osztálya összetételének meghatározásakor figyelembe veszi a fiúk-lányok arányszáma mellett az egyes temperamentumtípusok egészséges arányát is. Ez ugyanis előmozdítja a megfelelő osztálykohézió létrejöttét a közös munkavégzés során.

V.1. A nap ritmusa

Minden gyermek ébrenlét és alvás, befogadás és felejtés ritmusa szerint él. Ha az óravázlatok és a tantervek kialakításánál figyelembe vesszük a nap ritmusát és az év forgásának nagyobb egységeit, akkor máris kitűnnek a Steiner-féle nevelésművészet módszertani sajátosságai:

  • Figyelembe veszi a gyermek napi ritmusát
  • Az időszakaszos (epochális) tanítás erősíti az összpontosító-készséget
  • A művészeti ágak gyakorlása az akarat iskolája
  • A kimondott szó hatással van az érzelmi életre.

A gyerekeknek olyan elvek alapján állítják össze a vegyes órarendet, amelyek károsan hatnak a gyermek összpontosító készségére. A Waldorf-iskolákban igyekeznek minden napot organikusan felépíteni. A gyermek reggel a legfogékonyabb a gondolkodásra. A tanítás épp ezért azokkal a tárgyakkal kezdődik, amelyekben különösen fontos szerepet kap a megértés, a gondolkodás és a képzetalkotás. Minden tárgyat néhány héten át reggelenként, mint főtárgyat tanítanak, ez egy nagyobb tanítási egység, úgynevezett "időszakasz". A harmadik órától következnek sorban azok a tantárgyak, amelyekben lényeges a ritmikus ismétlés. Ilyenek az idegen nyelvek, az euritmia és a torna, a zene és a vallásoktatás. A délelőtt későbbi szakaszában vagy délután kerül sorra a kézimunka, barkácsolás, kertészkedés és a természettudományos kísérletezés. Tehát az ismétlő-gyakorló órák után jön el az ideje a művészi vagy gyakorlati foglalkozásoknak. A házi feladatok is hasonló jellegűek: céljuk a begyakorlás, valaminek az elkészítése, készségek elsajátítása. Az iskola a napirendet nem a tanárok igényei és kényelmi szempontjai szerint igyekszik összeállítani, hanem elsősorban a gyerekek természetes napi ritmusát veszi figyelembe.
Ha túl hosszú időt szánunk a gondolkodásnak, a gyerekek elfáradnak. Az átélő érzéstől, az akaratot mozgósító tevékenységtől viszont újra aktívak lesznek. A tanárnak különösen az alsó osztályokban kell a fejlődésben lévő szervezet egészségi szempontjaira ügyelnie.

Rudolf Steiner kihangsúlyozta, hogy a tanár különleges figyelmet kell szenteljen a felejtésnek, mert ez hozzátartozik az egészséges oktatáshoz s az anyag feldolgozásához. Az alvás nem törli ki tudatunkból azt, ami foglalkoztat bennünket, inkább átalakítja és világosabbá teszi. A "felejtés" valamennyire rokon értelmű az ,,emésztéssel", ami az ételt erővé és képességgé alakítja át, de természetesen ebben ez esetben tudásról van szó Ez minden kézműves tevékenységnél nyilvánvaló: ha minden egyes mozdulatot tudatosan kellene irányítanunk, akkor sohasem jutnánk el arra a fokra, amikor már könnyedebben és ügyesen bánunk a szerszámmal. És ugyanígy működik az írás is, csak akkor tudunk folyamatosan írni, ha "elfelejtettük", hogyan tanultuk meg régen egyenként a betűket. Ha képtelenek vagyunk felidézni valamit, akkor nem volt elég az érdeklődés, amikor észleltük vagy átéltük, s így nem tudta beleásni magát a tudatunkba. Az emlékezet ébren tartásában és a képességek elsajátításában ugyanolyan döntő szerepe van a helyes felejtésnek, mint más téren a pontos felidézésnek.

A reggelente, az első két órában tanított főtárgyat előkészíti az óra "ritmikus része", amely az alsó osztályokban hosszabb időt, akár húsz percet is igénybe vehet. Feladata, hogy felébressze a gyerekeket, összekovácsolja az osztályközösséget, és ráhangolja őket a tanításra.

A gyerekek ilyenkor furulyáznak, énekelnek, szavalnak, az első osztályokban ritmusgyakorlatokat végeznek tapssal, lábdobogással, beszédgyakorlatokkal fejlesztik beszédkészségüket. Ezután átismétlik az előző napi anyagot, levonják az erkölcsi tanulságot, összefoglalják, mit tanultak erről vagy arról. A lényeg áttekintéséből következik a továbblépés, a tanár színesen és képszerűen mesél, tekintettel van a gyerekek vérmérsékletére, sűríti és oldja a feszültséget, a gyerekek számára élményszerűvé teszi a tanítást és tanulást. Ezek után aktív cselekvés következik. Leírással, összefoglalással vagy rajzokkal örökítik meg az anyagot az éppen soros főtárgy füzetében. Az óra elbeszéléssel végződik, aminek anyaga osztályról osztályra változik, de egész évben jellemző egy-egy évfolyamra. Az első osztályokban mesét mondanak, azután mondákat és legendákat, bibliai történeteket, később a germán mitológia eseményeit, végül a görög hősmondákkal és az istenek történeteivel ismertetik meg a gyerekeket.

 

V.2. Az időszakaszos - epochális - oktatás

Az első osztály tanítási időszakaszai még hosszúak és nem túl differenciáltak. Formarajz, mesék a természetről, az évszakokról, közvetlen és tágabb környezetükről, írás, olvasás, számolás váltakoznak a tanár éppen aktuális belső megérzése szerint. Később már egyre inkább elválnak egymástól a három-négy hetes oktatási időszakaszok, amelyekben mindig annyit végeznek el egy-egy tantárgy anyagából, amennyi a gyerekeknek megadja az érzést, hogy elértek valamit: így követi egymást az anyanyelv, tárgy és környezetismeret (később földrajz, állattan, embertan, növénytan, kőzettan, fizika, kémia, történelem, számtan, mértan stb.).

Az egyes időszakaszokat - epochákat, a szó a görögből származik és korszakot jelent - gyakorlatok, szóbeli és írásbeli fogalmazás egészítik ki, ezek adják meg a gyermeknek az elégedettség érzését, hogy már tudnak valamit - vagy ezek sarkallják, hogy szorgalmasabb legyen, többet gyakoroljon.

Az epochális tanításban egy-egy tantárgy évente általában csak kétszer kerül sorra, a gyerekeknek van idejük felejteni. Az elfelejtett tudás felszínre hozása és fölelevenítése is fontos szerepet játszik abban, hogy az ismeret képességgé fejlődjék. A régebben megtanult, lezárt anyagrészt ismétléskor a gyerekek sokkal érettebben adják elő, mintha időközben új készségek ébredtek volna bennük. Ez a tanítási módszer, nagy mértékben koncentrálja és aktiválja a gyerekek érdeklődését, nyugodt és fegyelmezett tevékenységre szoktatja, ami igen fontos egy olyan korban, melyre a szétszórtság és az ingerek túláradása a jellemző.

 

V.3. A művészetek gyakorlása

Az alsóbb osztályokban minden tantárgyban helyet kap a festés, rajzolás, gyurmázás, zene, szavalás és kis jelenetek eljátszása. A Waldorf-iskolák nem kész szakembereket akarnak képezni a 12 év alatt, hanem sokoldalúan művelt, érdeklődő embereket, akik majd helytállnak és kitartanak választott szakmájukban is. "Kis művészek" kitenyésztése egyáltalán nem célja az iskolának. A művészetek gyakorlására egészen más okból van szükség a Waldorf-pedagógia elvei szerint.

Ha az ember művészi, művészeti tevékenységet folytat, akkor egész személyiségét beleadja abba, amit csinál. Mindezek a művészi gyakorlatok és alkotások az akaratot erősítik. A felnőtt bármit választhat, amivel erősíti az akaratát, a gyermeknek kell, hogy az a valami szép is legyen, mert egy örömtelen feladattal még nem birkózik meg. A tanár tanácsai és figyelme a gyermek alkotó tevékenysége iránt megújítja és elmélyíti a tanítvány munkakedvét.

V.4. Az eleven szó

Gyakran hallani, hogy "idén fantasztikus jó tanárt kaptunk, soha annyit nem tanultam, mint tőle" - vagy "ki nem állhatom azt az alakot, már a tantárgyát is megutáltam, nem is tanulok nála semmit." Ez a törvényszerűség az alsó osztályokban nagy általánosságban is érvényes, és a gyermek lényéből fakad. A technikai segédeszközök és a tankönyvek önmagukban keveset érnek, ha a legfőbb tényező, a jó tanár hiányzik.

A Waldorf-iskolákban nagyon is komolyan veszik ezt a törvényszerűséget. A tanár a gyerekek érdeklődését önmagáról a tananyagra irányítja. Mindenekelőtt azonban számolnia kell ezzel a jelenséggel, és ki kell aknáznia. A Waldorf-pedagógiában olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak az eleven szónak, hogy az alsó osztályokban egyáltalán nem használnak tankönyvet, és a későbbiekben is kerülik, amennyire lehet.
Természetesen szerepelnek kiegészítő olvasmányként könyvek is a főtárgy anyaga mellett, de lehetőleg olyan munkák, melyeknek tudományos vagy művészi értéke van. Az idegennyelv-oktatásban is nélkülözhetetlenek az olvasókönyvek, de itt is szívesebben támaszkodnak az írók és költők eredeti szövegére.
A tanár életteljes magyarázata lehetővé teszi, hogy különböző tehetségű és más-más érdeklődésű tanulók is együttműködjenek. A Waldorf-tanár megtanulta már, hogy mihelyt belép az osztályba, a küszöbön hagyja magánéletének terheit, és csakis a gyerekekre és a megbeszélendő anyagra figyeljen. Ha ezzel az eltökéltséggel lát munkához, ihletet kap valami külső forrásból, s lesz ereje hozzá, hogy az órát váltakozva hol elmélyült komolysággal, hol humorral, feszültséggel és oldottsággal töltse meg, s hogy hol feszesebben magához láncolja, hol pedig lazábbra engedje a tanulók egészét megmozgató érdeklődést.

A serdülőkoron innen lévő gyermeknek szüksége van erős lelki hatásokra, a képességre, hogy átéléssel hatoljon be olyan összefüggésekbe, melyek még kívül vannak a látókörén, mert csakis így fejlődhet ki a világ iránti érdeklődése. Ha a tanár maga képes túlzásoktól mentesen, de érzelemgazdagon átélni valamit akkor képes lesz a gyerekek érzelmi életét is fejleszteni. A lelkes tanárt lelkes diákok veszik körül.

V.5. A könyvekkel és az epochális füzetekkel végzett munka

Már az ötödik-hatodik osztályban tarthatnak a gyerekek kiselőadásokat saját egyéniségükre szabott feladatok alapján. A hetedik-nyolcadik osztályban a tanulók maguk választotta témáról egy-egy nagyobb előadást tartanak. Ám egy osztályban sem támaszkodnak tankönyvekre, mert a tankönyv, mely előírja egyik fejezet elvégzését a másik után, sokkal egyoldalúbb, mint a tanár kötetlen előadása.
Van tankönyvük, de azokat a tanulók saját maguk készítik. Az úgynevezett epochális füzetekben gyűjtik össze az egyes tanítási időszakaszok vázlatát és tanulságait. A szöveget a 8. osztályig általában a tanár diktálja vagy az osztály dolgozza ki. Az illusztrációkat teljes egészében a gyerekek készítik, a tanár vázlatot vagy egyes motívumokat rajzol csak a táblára. A 8. osztály után jelennek meg a füzetekben az első önálló munkák, majd később az óra anyagának az összefoglalását egyénileg oldják meg a diákok.

V.6. A művészeti foglalkozások szerepe

Egy művészeti ág gyakorlása olyan problémák elé állít bennünket, mint amilyenekkel környezetünkben is találkozunk.

Egy művészeti ág gyakorlása közben semmit sem lehet rutinból csinálni. A koncentráció széles skálára terjed ki. Szegényes lett az életünk olyan fizikai cselekedetekben, melyeket teljes testi-lelki odaadással kellene végeznünk.

 

V.6.1. A gyerekek és a művészet

A gyerekeknél még szorosan összetartoznak a testi és lelki jelenségek. A felnőtt igyekszik palástolni érzelmeit, még ha ez nem sikerül is mindig. A gyerek ösztönösen az ellenkezőjét teszi: toporzékol, ha dühös, és ugrik egy nagyot, ha örül valaminek.
Ha lehetővé tesszük a gyermeknek, hogy művészi tevékenységgel kifejezze az érzelmeit, akkor legalapvetőbb vágyainak engedünk szabad utat. A művészet alkot valamit, és nemcsak a tárgyak világában, hanem a lélekre is közvetlen hatással van. Némely művészi feladat olyan belső magatartást követel az embertől, amelyre ösztönösen sohasem lenne képes.

A művészi tevékenység igen mély és maradandó nevelő hatással van a gyermekre. Legmélyebben azok a szokások és cselekvésminták maradnak meg bennük, melyek az utánzás korszakában alakultak ki. Ami megmaradt, azon nemigen lehet már változtatni. Ide tartozik például a külvilág és a többi ember iránt tanúsított pozitív vagy negatív alapállás.

Mint nevelők, ahhoz segíthetjük hozzá a gyermeket, hogy érdeklődéssel fogadjon minden benyomást, ami a külvilágból éri, foglalkozzon vele, és igyekezzék formálni, alakítani. A művészetekkel való foglalkozás a leghatékonyabb eszköz ennek az alapmagatartásnak a fejlesztésére, hiszen ez tanítja meg rá az embert, hogy egy számára fontos problémát minden lelki és szellemi adottsága bevetésével igyekezzék megoldani. Ez alapozza meg a gyermeknek azt a képességét, hogy sokoldalú érdeklődésének eleget tegyen és azt fejlessze.

A pedagógia és a nevelés legfontosabb feladata - legyen szó akár hagyományos, akár waldorf rendszerű pedagógiáról - hogy olyan képességeket alakítsunk ki a ránk bízott gyermekekben, amelyekkel egész további életüket tartalmassá és értékessé tehetik.

V.6.2. Euritmia

Az euritmia a nyelv hangzóira, vagyis a magán- és mássalhangzókra épülő művészet.
A meghatározóan magánhangzókból álló szavak belső élményeinket, hangulatainkat fejezik ki: ah, ó, au, hej stb. Azok a szavak, melyekben túlsúlyban vannak a mássalhangzók, jól érzékeltetik a külvilág egyes eseményeit: csörren, sziszeg, mormol, toccsan stb. A hangutánzó szavakban tehát mindig a mássalhangzó dominál, mint a fenti példák is mutatják.

Minden magánhangzónak és minden mássalhangzónak megvan a maga mozdulatbeli kifejezése. Az euritmia tehát látványként megjelenített beszéd és ének - olyan művészeti ág, amely korábban nem létezett, s amely Rudolf Steiner leleménye. Szavalat és zene képezi alapját, színpadi előadóinak is az élő szó vagy a zene szolgáltat kíséretet.
A színpadi euritmia mellett a pedagógiai euritmia is jellegzetes tantárgya minden Waldorfiskolának.

Az euritmia jelentősége

Amikor beleéljük magunkat az egyes hangokba és hangzatokba, s euritmikus mozdulatokká alakítjuk őket, akkor olyan tevékenységet folytatunk, amely testünk és lelkünk összes erőit mozgósítja, épp ezért nincs még egy területe az oktatásnak, ahol ilyen tökéletesen megvalósulhatna a test és lélek együttes fejlesztése, ami a Waldorf-pedagógia egyik legalapvetőbb célja.

Rudolf Steiner egyik előadásában ezt mondta:

"az euritmián edzett akaraterő végigkíséri az embert egész életén, míg más akaratfejlesztő módszerek hatása idővel elhalványulhat".

V.7. A nyelv

A Waldorf-iskola arról híres, hogy lassan halad az írás-olvasás oktatásban, matematikából mindjárt többet követel, mint más iskolák - s két idegen nyelvet kezd tanulni az alsó osztályos.

Nagyon fontos módszertani kérdés lehet az idegennyelv-oktatásban, hogy direkt módszerrel tanítsunk-e nyelvet, ami az utánzásra épül, vagy legyen a hangsúly a nyelvtanon, mondatelemzésen, fordítási gyakorlatokon? Ezt Rudolf Steiner is elemezte, és kidolgozta a maga módszerét még az előtt, hogy a nyelvtanárok vitázni kezdtek a kétféle irányzatról.

V.7.1. Idegen nyelvek már az első osztálytól

Az első három osztályban még szoros kapcsolatban vannak a tanulók környezetükkel, és az utánzás még mindig természetes megnyilvánulási formáik közé tartozik. Mindezt figyelembe véve nyilvánvaló, hogy ennek a korcsoportnak kizárólag direkt módszerrel lehet nyelvet tanítani. A 9. év után gyökeres változás történik a gyermekben , s ekkor már érett arra, hogy az idegen nyelvet mint a külvilág részét fogja fel. Itt van az ideje annak, hogy az addig ösztönösen begyakorolt beszédfordulatokban tudatosan felismerje a nyelvtani szabályokat.

Még valami indokolja a korai kezdést: ilyenkor a gyermeki lélek rendkívül fogékony az élő szóra, ezen kezd gondolkodni tanulni, ezt a felébredést még csak fokozza az idegen nyelv. Beszédszervei is olyan rugalmasak még, hogy könnyen idomulnak az idegen szavak kiejtéséhez, a nyelv dallamához, s így nem esik majd nehezére, hogy "jó kiejtéssel" adja vissza a hallottakat.

Néhány gyakorlati példa

Angolóra az első osztályban. A gyerekek körben ülnek a földön, egy-egy állatot képvisel mindegyik : the mouse, the lion, the bear, the swallow stb. A tanárnő élére állítva megpörget egy tányért, s egy állatnevet kiált. Aki az illető állat nevét kapta magára kell ismerjen, el kell kapnia a tányért, mielőtt még eldől. Másik példa: Egymás után szólítják a gyerekeket, hogy hajtsanak végre egy feladatot, amit természetesen angolul mondtak nekik: kerülje meg a padot, érintse meg a függönyt, menjen ki és hozzon egy piros sapkát, ugráljon fél lábon, jobb keze kisujját tartsa a bal füléhez stb. Kezdetben a tanárnő mozdulatokkal segíti a megértést, később a gyerekek már annyi mindent megértenek, hogy a megtévesztő mozdulatok sem vezetik félre őket. Ha a tanárnő szigorúan az ablakra mutat és azt mondja: "Menj oda az ajtóhoz!", a gyerek a kimondott szónak engedelmeskedik. Beszélgetést is folytathatnak például a rügyező fákról az ablak előtt, vagy játszanak valamit és közben énekelnek. Az órát egy kis történettel vagy mesével fejezik be, ami lecsillapítja a kedélyeket.

V.7.2. A nyelvtan jelentősége

Az ige minden szófajta képviselőjének tekinthető, mert a legélőbb és legaktívabb a szavak között, így a nyelvtanoktatást is a legjobb az ige szerepének az érzékeltetésével kezdeni. A negyedik és ötödik osztályban megtanulják a gyerekek az igeidőket és igemódokat, s az igék különböző fajtáit, majd a többi szófajt is. Az oktatás elve az, hogy a gyerekek mindig újabb példákon gyakoroljanak, a szabályokat írják le a munkafüzetbe és tanulják meg kívülről, minél egyszerűbb megfogalmazásban.
Nem szabad, hogy túl sok időt áldozzunk a nyelvtannak, mert unalmas tárgynak tekinthető, inkább arra kell törekednünk, hogy minden órán kiemeljünk az élő beszédből egy-egy nyelvtani jelenséget, azt tudatosítsuk és gyakoroltassuk.
Azoknak a fiatal felnőtteknek, akikben sohasem tudatosultak anyanyelvük jelenségei, mindig is bizonytalan és tétova lesz a fellépésük, határozatlanok a megnyilvánulásai. A nyelv tudatosulása, tartása az egész személyiséget megváltoztatja, mert erősíti az önbizalmat.

V.7.3. Az anyanyelv

Gyakran lehet hallani, hogy gyengül a nyelvérzék, s ez nemcsak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is érvényes. A nyelvérzék romlása legfőképpen abban mutatkozik meg, ahogy a gyerekek az anyanyelvüket és az idegen nyelveket használják.
A finn Erwin Gripenberg ír le egy érdekes esetet, amelynek Svédországban volt tanúja egy villamoson. Ott ült egy 15-16 éves fiú, kortársainak körében, és el akarta mesélni annak a filmnek a tartalmát, melyet látott. Az összefüggésekből a fültanú számára kiderült, hogy a Vörös Pimpernelnek a francia forradalom idején végbevitt hőstetteiről van szó.

"Ám hiába kérdezgették társai, a fiú képtelen volt elmesélni a film tartalmát. Néhány gyámolatlan kísérlet után el is hallgatott, anélkül, hogy bármiféle támpontot adott volna barátainak arról, mit is látott. Szavaiból még annyit sem lehetett kihámozni, vajon bohózat, vígjáték, háborús film vagy valami más kalandfilm volt-e. Az sem tisztázódott, hogy happy enddel fejeződött-e be vagy sem. Ott ült hát ez a fiatal fiú a benne rekedt élménnyel, amit senkivel sem tudott megosztani. Divatos öltözéke és jó külseje sem kárpótolta szemmel láthatóan azért, hogy valamiben nyilvánvalóan kudarcot vallott."

Nemcsak a gyerekek egyéni sorsa, de a kultúra szempontjából is nagyon fontos, hogy fejlesszük nyelvérzéküket s ezzel a lelki élmények iránti fogékonyságukat, s hogy megtanítsuk őket árnyaltan kifejezni gondolataikat. Ha nem tudunk beszélni egymással, akkor le kell mondanunk az emberhez méltó életről is.
A nyelv tanítása, ápolása, tudatosítása és megszerettetése az iskolának az egyik legalapvetőbb feladata.

V.8. Differenciált vallásoktatás

Sokan úgy gondolják, hogy a kisgyermekeket nem szabad semmiféle vallási nevelésben részesíteni. Sok szülő elve az, hogy hadd dönthessen később gyermeke saját maga arról, vallásos akar-e lenni avagy sem.

Ez az eljárás azonban éppen az ellenkezőjét éri el: ez a szabadság nem fog megvalósulni. A gyermekek természetesen nem fogják kárhoztatni szüleiket, hiszen fogalmuk sincs róla, mi az, amiben sohasem lesz részük.

V.8.1.A vallás iránti fogékonyság

A gyermek hajlamait ápolni kell ahhoz hogy kibontakozzanak és képességekké váljanak. Igen jelentősen befolyásolhatják a szülők gyermekük értelmi fejlődését, méghozzá egyértelműen pozitívan, ha az első életévek során sokat játszanak, főként pedig beszélgetnek velük.

Rengetegen vannak, akik vallásilag közömbösek, de akadnak olyanok is, akik hiányérzetről panaszkodnak. Kielégítetlenségük oka az, hogy nevelésüknek ezen a területén mulasztás történt. Senki sem állíthatja, hogy az, ha a kisgyermek furulyázni vagy énekelni tanul, összeegyeztethetetlen volna későbbi szabad választásával. Épp ellenkezőleg, az egyetlen, ami ezt a szabad választást biztosítja, ha a gyermek már egészen korán az élet természetes jelenségének érzi az éneklést és a muzsikálást. Hivatásos vagy amatőr zenész is csak akkor válhat belőle, ha kifejlődött az a képessége, hogy befogadja, s ügyessége, hogy maga is játssza a zenét. Ha idáig eljutott, akkor már szabadon eldöntheti, kíván-e hangversenyre menni vagy zenélni.
A vallás kérdésében a különbség csak annyi, hogy az ember életének gyakorlati alakítását sokkal döntőbben befolyásolja, hogy képes-e vallási élmény befogadására, mint az, hogy tudja-e élvezni a zenét. Ha távol tartunk a gyermektől minden vallási tapasztalatot, akkor sokkal mélyebben beavatkozunk az életébe, mint ha megvonjuk tőle a zenét.

V.8.2. A Waldorf-iskola és a vallásoktatás

1919-ben, az első iskola alapításakor Rudolf Steiner úgy gondolta, hogy a szülők kívánsága és felekezeti hovatartozása szerint a katolikus és a protestáns egyházak képviselőire bízza a hitoktatást. Ám fontosnak tartotta, hogy a felekezet nélküli szülők gyermekei is részesüljenek egyfajta vallásoktatásban, amelynek célja az, hogy kielégítse az egyes korosztályok külön igényeit. Így vezették be a "szabad keresztény vallásoktatást".
Ez a tárgy azóta is szerepel a különböző országok Waldorf-iskoláinak tanrendjében, de mindenütt figyelembe veszik a helyi kulturális hagyományokat. Minden vallási közösségnek lehetősége van rá, hogy a szülőkkel egyetértésben hittant tanítson, akár órarendi kereteken belül, akár más időpontban. Az iskola egyébként mindenképpen igyekszik rábeszélni a szülőt, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. A vallásoktatás abban segít, hogy a fiatalok a felszínesség helyett az elmélyülést gyakorolják, s belső világuk jobbításán fáradozzanak. Az önnevelés, s egy magasabbrendű világ tisztelete pedig egymást erősítve fejtenek ki pozitív hatást a fiatal lélekre.

V.8.3. A "szabad keresztény vallásoktatás" tantervéből

Ezt a tárgyat Waldorf-tanárok tanítják. Ez sem szerves része a Waldorf-iskolák tantervének, hanem fakultatív tárgyként választható. Az oktatása a kereszténység értékeit kívánja közvetíteni, mindenfajta felekezeti elkötelezettség nélkül. Célja, hogy lehetőséget nyújtson a tanulóknak arra, hogy serdülőkoruktól kezdve majd saját maguk foglalhassanak állást vallási kérdésekben. Az első négy osztályban hallott történetek megismertetik a gyerekekkel a teremtő Istent, ráirányítják figyelmüket a teremtett világ és a természet szépségeire, s olyan emberi tulajdonságok kifejlődéséhez adnak ösztönzést, mint a hála, igazságszeretet, áhítat vagy segítőkészség. Az 5.-től a 8. osztályig evangéliumi történetekkel ismerkednek meg, s olyan, különböző korokhoz és vallásokhoz kötődő történelmi személyek életével, akik példamutató módon lettek úrrá az előttük tornyosuló nehézségeken. A felső négy osztályban kerül sorra a vallástörténet és az egyháztörténelem, s teret kap itt természetesen a nem keresztény vallások ismertetése is.

V.9. A tolerancia elve

Rudolf Steiner és ebből kifolyólag pedagógiájának is egyik igen fontos alapelve a tolerancia, a lelki ráhangolódás a másik emberre, akit világnézetével együtt kell tisztelni, és akinek a megértésére törekedni kell - ez az a vezéreszme, mely Rudolf Steiner egész életművén végigvonul, s melyet mint leghatározottabban követendőt vázolt fel.

"A szabadság filozófiája" című alapvető művében írja:

"A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve".

Egyik előadásán e szavakban foglalta össze a Waldorf-pedagógiának a szociális nevelést elősegítő módszereit:

"Gondolkozzanak el egyszer azon, mi következik egyenesen e kettőből: ha szeretetteljes odaadással végezzük saját cselekedeteinket, s ha megértőn ráhangolódunk a másik ember cselekedetére. Csakis így érhető el. hogy az emberek a szó legigazibb értelmében, együtt tudjanak dolgozni. De hiába hangoztatják ezt az örökkévalóságig, külsődleges eszközökkel soha nem juthatnak semmire, az emberi természet legmélyéről kell mindezt felszínre hozniuk."

V.10. A szabadság motívuma

Annak érdekében, hogy a fejlődésben lévő ember kialakíthassa saját, belsőleg független egyéniségét, rengeteg dolgot kell tenni és végiggondolni. Az ember neveltetésének időszaka azzal az életszakasszal esik egybe, melynek folyamán a legtöbbet változik a testi felépítés, de az egyén fogékonysága az érzelmek és élmények iránt, valamint gondolkodásmódja és tudati állapota is. Ez az az időszak, amelyben szerzett tapasztalatai alapján, meg kell találnia saját magát és a személyiségének megfelelő világnézetet, és fel kell fedeznie, melyek lesznek tennivalói a világban.

V.11. Az antropozófia szerepe

Az antropozófia nem valamiféle vallási irányzat, nem is egy zárt, kikezdhetetlen gondolatrendszer, sokkal inkább egy út, melyet végigjárva megismerhetjük és tanítványainkkal megismertethetjük az embert és a világot.

A tanárnak csakis saját képzéséhez és képességei kifejlesztéséhez szükséges az antropozófia, oktatás tárgyává semmiképpen sem teheti. Rudolf Steiner is azt hangsúlyozta, hogy a belső fejlődésnek ez az iskolája nagyban hozzásegítheti a pedagógust ahhoz, hogy sikerrel alkalmazza oktatási módszereit és érzékeny kísérője legyen a gyermeki fejlődésnek.

V.12. A Waldorf-pedagógia feladata

A tanárnak ügyelnie kell, nehogy megsértse a gyermek benső "énjét", feladata csak annyi, hogy alakítani segítsen a testet és a lelket, melyet majd szabadon uralhat a szellem.

Rudolf Steiner véleménye arról, hogy ki a jó nevelő:

"A jó nevelő legfőbb ismérve a teljes önmegtagadás. Úgy kell viselkednie a gyermek társaságában, hogy az a rokonszenv légkörében, mintegy a nevelőre támaszkodva tudja kibontatkoztatni saját életét. Hibát követ el az a tanár, aki tanítványából saját mását kívánja megformálni. Ezzel azt érheti el, hogy a rábízott fiatal még jóval túl az iskoláskoron is, szinte görcsösén és megfélemlítve csak őt igyekszik utánozni. A nevelés művészete az, ha a fizikai és lelki akadályok elhárításával képesek vagyunk szabaddá tenni az utat azon erők előtt, melyek az isteni világrendből minden korszakban újonnan áramlanak a világba a gyermekeken keresztül, ha képesek vagyunk olyan környezetet teremteni a gyermek, a serdülő számára, melyben a neki adományozott szellem szabadon léphet ki a világba."

V.13. Tanárok és tanítványok

A Waldorf-iskola olyan nevelői módszerek, olyan emberi kapcsolatok kimunkálására törekszik, amelyek természetes következménye, hogy egyes tanárok és tanulók lelkileg és szellemileg nagyon közel kerülnek egymáshoz. A szeretett tanár nagyobb hatással van a tanulókra, mint az, akit idegennek éreznek. Az is igaz viszont, hogy csak azt a nevelőt tisztelik igazán, aki maga is tiszteletben tartja tanítványai belső szabadságát. Általában a Waldorf-iskolák hetedik - nyolcadik osztályától kezdve figyelhető meg először, majd a felső évfolyamokban mélyül el végérvényesen az a világnézeti különbség, mely egyrészt az egyes tanulócsoportok, másrészt tanáraik között fennáll, de a másféle gondolkodásmód nem lehet akadálya a kölcsönös tiszteletnek.

V.14. Problematikus élethelyzetekre vonatkozó elbeszélések

Nem várt hatást válthatnak ki azok az elbeszélések, melyek egy-egy gyerek vagy egy egész csoport belső problémáit ábrázolják. A gyermekek olyan feszülten hallgatják saját történetüket és tetteik következményeit, ahogy egy izgalmas elbeszélést szoktak máskor követni, s a hősökben még jó ideig nem fedezik fel saját magukat. Így néha sikerül megbirkózni olyan rossz tulajdonságokkal is, amelyekhez különben nehéz hozzáférni. A fontos csak az, hogy a gyerekekben semmiképpen se tudatosuljon, mi volt a felnőtt szándéka a történet elmesélésével.

Egy tanítónőnek volt az osztályában egy hétéves kisfiú, aki elég gyakran hazudott. A tanítónő elmesélt neki egy történetet. Eszerint egy királynő beleejti felbecsülhetetlen értékű gyöngyeit egy mély kútba, mely az Igazság Birodalmában található. Szolgái egymás után ereszkednek le a kútba, hogy felhozzák a gyöngyöket, ám aki közülük csak egyszer is hazudott életében, fekete kerettel a szája körül tér vissza a kútból. Akinek az élete csupa hazugság, annak az arcán is fekete foltok jelennek meg. A fiú arcán, akinek a mese szólt, egyre jobban látszott az irtózás, végül önkéntelenül felkiáltott: "én nem is hazudok... sokat!" Azt akarta mondani, hogy "soha", de a pillanatnyi gondolkodás elég volt a beismerő vallomáshoz. A tanárnő épp hogy csak jelezte, hogy hallotta ezt, majd folytatta a mesélést. A felkiáltás arról a pillanatról tanúskodik, amikor a fiú ráismert önmagára. Nagyjából ebben az időpontban máshová költözött a gyermek családjával együtt, és sok változás történt az életükben. A történet hozzájárult ahhoz a gyógyító folyamathoz, aminek következtében a fiú kiegyensúlyozottabbá vált, és megtanult ragaszkodni az igazsághoz.

A kamaszkor küszöbén is jó hatása lehet még egy-egy ilyen történetnek.
Egy ötödik osztályos fiú nehéz helyzetbe került, mert szülei válni készültek. Neki magának sem mentek jól a dolgai, és egyre agresszívabb lett. Egy napon fogott egy követ, és megdobta vele korábbi osztálytársát, aki néha ellátogatott az iskolába. A fiú a követ ráadásul gúnyos szavak kíséretében dobta el, melyekről tudta, hogy megsértik a másikat. A tanárnő elhatározta, hogy közvetett úton igyekszik rábírni a fiút, bánja meg tettét. A szakaszos oktatásban éppen földrajz volt soron, a tanárnő a háziipar elterjedéséről magyarázott. Közbeiktatott hát egy megrázó történetet két emberről, akik egykor jó barátok és munkatársak voltak. Egyikük később más foglalkozás után nézett, de egy napon ellátogatott régi munkahelyére. Egykori barátja minden ok nélkül rátámadt, úgy, hogy ádáz verekedés bontakozott ki kettejük között. A gyerekek döbbent felháborodással hallgatták. A fiú érezte, hogy róla szól a történet, és közben maga elé dünnyögte: "Nem is ezt csináltam!" - majd önkéntelenül: "Nem is úgy gondoltam!" A tanárnő úgy tett, mintha nem hallotta volna, és befejezte a történetet. Az osztálytársak nem vettek észre semmit abból, ami lejátszódott. Óra után az agresszív fiú odament a tanárnőhöz, és így szólt: "Nem is tudom miért csináltam ezt. Majd bocsánatot kérek tőle." A vendég gyerek nagyon elcsodálkozott és megörült, hogy aki kővel megdobta, most erőt vett magán, és bocsánatot kér tőle, az eset pedig jelentősen hozzájárult, hogy maga a fiú nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb legyen.

V.15. Szabadságra nevelés

Azt a pedagógiát nevezhetjük "szabadságra nevelésnek", mely arra törekszik, hogy félreállítsa a felnőttkorban az "Én" tudatos uralmának útjába kerülő fizikai és lelki akadályokat.
A politikai és gazdasági élet képviselőinek nem szabadna beleavatkozniuk hozzá nem értő módon, tanítási módszerekkel, tantervekkel, vizsgakövetelményekkel ebbe a döntő fontosságú folyamatba.

 

 

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre