A WALDORF-PEDAGÓGIA

A Waldorf-pedagógia szerint a gyermekkori neveltetésnek az az alapvető és elsődleges célja, hogy hozzásegítse a gyermeket életútjának megtalálásához és életcéljainak sikeres megvalósításához.

 A Waldorf-pedagógia emberneveléssel foglalkozó szociális művészet. Emberneveléssel foglalkozik, mivel az ismeretanyag átadásán túlmenően olyan lelki és szellemi erők - pl. pontos megfigyelőképesség, kristálytiszta, logikus, de emellett szabad és önálló, kreatív gondolkodás, tolerancia, morális ítéletalkotó-képesség - kialakításán fáradozik, amelyek segítségével a gyermekből felnövekedett ifjú megtalálja a helyét a világban, s ezáltal harmóniában tud élni saját magával, valamint legszűkebb és legtágabb környezetével is.

Szociális, mivel úgy próbálja nevelni a gyermeket, hogy belőle a világ és a társadalom problémái iránt nyitott és érzékeny, a problémákra megoldást kereső és találó, és azok megoldásában aktív szerepet vállaló felnőtt váljék. Szociális olyan vonatkozásban is, hogy alapvetően az együttműködésre épít, a versenyszellem csak vissza-fogottan és a magasabb évfolyamokban jelenik meg.

Művészet, mivel a gyermekből minél teljesebb értékű embert kíván formálni. Célját csak akkor érheti el, ha a gyermek testét, lelkét és szellemét egyaránt és egymással harmóniában fejleszti.

 A Waldorf-pedagógia a gyermekben szunnyadó képességek szabadon történő kibontakoztatására törekszik. Ennek érdekében egy belső vágyat próbál kiépíteni a gyermekben, amely őt végül saját, szabad akaratából sarkallja a világ megismerésére. A külső motivációt lehetőség szerint kerüli, ezért tartózkodik pl. az osztályozástól is.

 A Waldorf-pedagógia legfontosabb pedagógiai eszköze a szeretet.

A Waldorf-tanítók olyan szellemi partnerként kezelik a gyermekeket, akiktől ők maguk is tanulni szeretnének. Olyan érzülettel közelítenek a gyermek felé, amely mögött a következő gondolat bujkál: „Ki vagy Te? Szeretnélek megismerni, és segíteni Téged az utad megtalálásában.”

Ez a fajta gyerekszemlélet teszi aztán a pedagógiát egyben individuálissá is. A tantárgyi struktúra a gyermek akaratát, érzésvilágát és gondolkodását egyaránt fejleszti. Ezért az intellektuális, művészeti és kézimunka-kézműves jellegű foglalkozások arányban állnak egymással.

A tananyag teljesen életkorra szabott, ezért az ismeretátadáson túl szervesen szolgálja a gyermek lelki fejlődését. Az ismeretszerzés elsődleges forrása az első osztálytól kezdve a belső átélésen alapuló, valódi tapasztalatszerzés. Az elsajátítandó ismeretanyag mértékletes mennyisége az elmélyült, minőségi oktatás lehetőségét kínálja, valamint megóvja a gyermekeket a túl korai intellektuális túlterheltség veszélyétől.